Mi vezetett el a származási garanciák létrejöttéhez?
A 1990-es években elkezdték felismerni a klímaváltozás által előidézett problémákat, melyekre minél hamarabb megoldásokat akartak találni. Ennek első lépése volt az 1992-ben megtartott ENSZ Környezet és Fejlődés Konferencia. 1992. május 9-én, ezen a konferencián fogadták el az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményt (UNFCCC), mely 1994. március 21-én lépett hatályba. Mára több mint 150 ország írta alá az egyezményt. Legfőbb célja „az üvegházhatású gázok koncentrációjának olyan szinten történő stabilizálása, amely megakadályozza az éghajlati rendszer veszélyes, emberi eredetű befolyásolását”.
Az UNFCCC legfelső döntéshozó testülete a Részes Felek Konferenciája (COP), mely azokat az országokat foglalja magába, amelyek az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményt aláírták. A Részes Felek Konferenciáját minden évben megtartják.
Az 1997-es, Kiotóban tartott COP 3 legjelentősebb eredménye a Kiotói Jegyzőkönyv aláírása és a 2005-ös hatályba lépése volt. A részt vevő országok vállalták az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését. A jegyzőkönyvben az 1990-es szinthez képest átlagosan 5%-os csökkenés elérése volt a cél, míg az EU 8% csökkenés elérését vállalta.
A globális klímatárgyalások egyik jelentős mérföldkövének tekintjük a Párizsi Megállapodást, mely az UNFCCC tagjai által kötött egyezmény. A 2015. december 12-i ENSZ Klímaváltozási konferencián (COP 21) fogadták el, viszont csak 2016.novermber 4-én lépett hatályba. Közel egy évre volt szükség ahhoz, hogy a hatályba lépési követelmények teljesülni tudjanak. A két feltétel az volt, hogy legalább 55 olyan országnak kellett aláírnia, melyek a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább 55 %-ért felelősek. 2018. szeptemberéig 195 UNFCCC tagállam írta alá a Megállapodást.
A Párizsi Megállapodás fő célja, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését 2°C alatt tartsa, az iparosodás előtti szinthez képest. De a kormányok erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az emelkedés 1,5 °C alatt maradjon. Illetve az Európai Unió vállalta, hogy az uniós kibocsátásokat 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-kal csökkenti.
A Kiotói Jegyzőkönyvvel ellentétben, nem csak a fejlett országoknak kellett vállalásokat benyújtaniuk a klímavédelemmel kapcsolatban, hanem minden országnak. Ezeket a vállalásokat minden ország egyedileg, maga határozza meg annak érdekében, hogy enyhítsék a globális felmelegedést. Ezeket Országonként Meghatározott Hozzájárulásoknak (NDC) nevezik. Az aláíró országok vállalták, hogy ötévente egy átfogó nemzeti Éghajlatváltozási Cselekvési Tervet dolgoznak ki.
Az EU 2009/28/EK irányelve alapján Magyarország számára kötelezővé tette, hogy a megújuló energiaforrások felhasználásának részaránya a bruttó végső energiafogyasztáson belül minimum 13%-os legyen. Míg a Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terve (2010-2020) alapján a 14,65 százalékos célt tűzte ki a 2020-as év végéig. Az adatokból látható, hogy ezt sajnos nem sikerült elérni, de teljesíteni tudtuk az EU által elvárt 13 %-os minimumot.
A világon, és így az EU-ban is egyre nő az energiaigény, amit próbálnak az EU 2009/28/EK irányelv alapján minél nagyobb arányban a megújuló energiaforrásokból előállított energiával kielégíteni. A korábban részletezett EU-s egyezményeknek és irányelveknek köszönhetően egyre több megújuló energiaforrást felhasználó erőművet létesítettek az Európai Unióban és Magyarországon egyaránt. Ezzel együtt növekszik a villamosenergia felhasználók körében az igény, hogy ezekből a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergiát használjanak fel, ezzel támogatva a klímaváltozás mérséklését és a „zöldebb” gondolkodást.
Ezeknek köszönhetően hozták létre a származási garanciák rendszerét, hogy kapcsolatot teremtsenek a zöld energiát előállító termelők és az erre igényt tartó vevők között.
Ajánlatunk származási garancia értékesítésére és a vele kapcsolatos ügyintézésre.
Ha erőműve jogosult származási garancia igénylésére és szeretné, hogy megigényeljük és értékesítsük a garanciákat keressen bennünket.